A közlekedést érintő innováció
A közlekedést érintő innováció – egy nagyon népszerű terület. Szinte minden nap hallani vezető nélküli taxikról, önvezető teherautókról, nagy sebességű vonatokról és autonóm légi taxikról. Az új gyártó vagy feltaláló minden alkalommal megmutatja találmánya futurisztikus dizájnját vagy egyedi funkcionalitását. A gyakorlati alkalmazásról azonban gyakran elfelejtkeznek.
Igen, a légi taxik – nagyon érdekesek, nagyon perspektivikusak. De mikor lesz igazán elterjedt az ilyen közlekedés: talán 50 vagy 100 év múlva? Ráadásul a divatos új termékeknek sokszor túl magas az ára, hiszen a legtöbb esetben exkluzív kivitelről beszélünk.
Ugyanakkor ezen fantasztikus ötletek létezése mellett a világon számos olyan ország van, ahol a közlekedési gondok már jelenleg is teljesen valósak és húsbavágóak.
Ezeket a problémákat pedig már nem sikerül a hagyományos közlekedési és szállítási módokon megoldani. Miért van ez Így? Nézzük ezt a világ legnépesebb országának – Indiának a példáján. Indiában a leggyakoribb közlekedési eszköz – a vasút. A vasúthálózatot a britek építették ki a 19. század közepén. Azóta kevés dolog változott. A szerelvények elhasználódtak, a napi terhelés az infrastruktúrán pedig óriási. Sokan láttak olyan felvételeket, amikor még a kocsik tetején is fürtökben utaznak, és maga az út a helyi piacon vagy a lakóudvarok között halad át.
Az ország illetékesei nap mint nap a túlterhelt közlekedési infrastruktúra problémájával szembesülnek. Ez a helyzet nem teszi lehetővé a gazdaság fejlődését, az országon belüli áru- és személyszállítással pedig igen komoly gondok vannak. Ezenkívül India földrajzilag egy hatalmas és meglehetősen összetett terepviszonyokkal rendelkező területen fekszik, amelyet áthatolhatatlan dzsungelek és hegyes terepek jellemeznek. Ezért egy klasszikus vasút, sőt egy közút megépítése is óriási erőforrásokat igényel. A Brit Birodalom az indiai vasutak építése során a helyi lakosok révén gyakorlatilag végtelen számú szabad emberi erőforrással rendelkezett.
Ilyen körülmények között anélkül lehetett nagyszabású közlekedési projekteket megvalósítani, hogy odafigyeltek volna a költségekre.
A 21. században India nem rendelkezik ilyen forrásokkal, ezért az egész országot autópályákkal és szupergyors vasutakkal ellátni nem lenne helyes döntés. Ez a megközelítés a 20. század 80-as éveiben, figyelemmel az ország relatív nem túl nagy méreteire már akkor is releváns volt. A modern világban az ilyen nagyszabású projektek megvalósításához a világ első gazdaságának kell lenni és az államhatalomnak is magas fokú központosítottsággal kell rendelkeznie. Evvel a két tényezővel csak Kína rendelkezik, amely megengedheti magának, hogy állami forrásokat halmozzon fel infrastrukturális létesítmények megépítésére.
De még az USA sem siet a vasúti infrastruktúráját korszerűsíteni. A szállítási és közlekedési rendszerek kiépítéséhez olyan új, innovatív megközelítésekre van szükségünk amelyek nem csak gazdaságosabbak, de környezetbarátabbak is a jelenlegieknél.
Például a húrszállítási technológiák ideálisak az összetett terepviszonyokkal és túlnépesedett terülerekkel rendelkező országok számára. A húrvasút a közlekedési és szállítási útvonalakat a lakóterületek, az erdők és dzsungelek fölé emeli. Nemcsak az emberek élhetnek békében vele, de nem zavarják a növény- és állatvilágot sem.
Ugyanis a húrszállítás nem csak embereket, hanem teherrakományokat is képes szállítani. Sok fejlődő ország érdeklődik ezen új típusú közlekedési és szállítási forma iránt. Az Egyesült Arab Emírségekben már megvalósult egy ilyen kisérleti közlekedési projekt, ahol mindenki a saját szemével tekintheti meg az innovatív ötletek gyakorlati előnyeit.
De ez a perspektíva azonban még csak nem is kizárólag azon államoknak az érdeke, ahol a közlekedési rendszer gyengén fejlett, legyen szó a fejlett Ausztráliáról vagy fejlődő Indiáról. Még az Amerikai Egyesült Államoknak is modernizálnia kell a közlekedési rendszerét és új innovatív elemeket kell beépítenie annak struktúrájába.
India pedig a húrközlekedés a saját országos közlekedési rendszerébe való tömeges beintegrálás szempontjából – a legígéretesebb régiónak tekinthető.
Először is, Indiát három oldalról mossa az óceán, ezért az indiai partvonal teljes hossza több mint 7,5 ezer kilométer. Ez óriási lehetőséget ad az országnak, hogy új jelentős tengeri csomóponttá váljon bármilyen áru és termék küldésére és fogadására. Ez a lehetőség óriási teret ad az országon belüli teherszállítás fejlesztésének akár a partmenti kikötők irányába akár vissza a kontinens felé. Ráadásul India 1,5 milliárd lakosának sok árura van szüksége, amelyeket tengeri úton kell behozni és az egész országba szét kell tudni teríteni, hogy azok végül minden otthonba eljuthassanak.
Az indiai középosztály — az egyik legnépesebb a világon. A The Economic Times beszámolója szerint 1995 és 2021 között India középosztálya évente 6,3%-kal nőtt, 2047-re pedig a lakosság 60%-át teszi ki, vagyis durva becslések szerint eléri az egymilliárd főt. Képzelje csak el ennek az ígéretes piacnak a méretét. Tehát nagy valószínűséggel Indiában a fogyasztási cikkek tömeges szállítása nagyon ígéretes üzlet lesz.
A húrszállítás teherszállító változata képes lesz megbirkózni ezzel a feladattal. A szállítás célirányosan és problémamentesen kivitelezhető a megépített útvonalakon, ellentétben a tömeges kopteres szállításokkal, amelyek raja nagyobb valószínűséggel zavarná a normális életet, mintsem hogy szisztematikusan üzemelhessen.
Másodszor, Indiában a környezeti problémák is rendkívül akutak. India középosztálya a jövőben nem akar majd régi vagonok tetején utazni, sőt lehet a személyes közlekedési eszközökről is lemondana. Ezek az emberek képzettebbek, friss levegőt szeretnének szívni a városokban, valamint kényelmes és környezetbarát közlekedési rendszert szeretnének használni. A húrszállítási rendszer lehetővé teszi, hogy gyorsan, biztonságosan és egyszerűen juthassanak el a megfelelő helyre.
Harmadszor pedig a húrszállítás igen költséghatékony megoldás. A húrpályák kiépítése lényegesen kisebb anyagfelhasználással és erőforrásigénnyel jár mint a vasút és az autópályák létrehozása. Ráadásul az energiafogyasztása 3-szor alacsonyabb, mint a vasúti közlekedésé és akár 7-szer kisebb mint a közúti közlekedés járműveié.
A húrszállítás előnyei nyilvánvalóak, itt a legfontosabb az, hogy ez most itt a változtatás szükségességének pillanata. Az emberek egykor visszatartással nézték a vasúti és az automobilos közúti közlekedést azt feltételezve, hogy megbízhatóbb lenne még a jó öreg lovon lovagolni.
De az élet és a fejlődés megtette a hatását. Igen, most még nehéz elképzelni, hogy 30 év múlva India a középosztálybeliek országává válik és azt is nehéz elképzelni, hogy a húrszállítás országa lesz. De a tények magukért beszélnek, a fejlődést és az innovációt pedig nem lehet megállítani.